Ászpikk

Négy darab bornyu-lábat és egy nagy darab friss sertésbőrt szépen tisztára mossunk meg; azután tegyük oda négy liter vizben egy kevés sóval főni. Mindaddig főzzük, mig a borjulábakból a csont ki nem esik. Tehát folytonosan, de csendesen főzzük, nehogy a sebes főzéstől zavarossá legyen. Mikor a hus nagyon megfőtt, a négy literből két literre apadt levet szürjük le. Ha nem elég sós a lé, tegyünk még kevés sót és annyi eczetet bele, hogy gyönge-savanykás izt kapjon. Egy koczka czukrot pörköljünk meg lábasban, szárazon egész barnára; ezt is oldjuk fel egy kis vizben, tegyük az ászpikk lébe, mert ez adja meg neki a szép, sötét-barna szint. Vagy festhetjük álkörmössel vörösre, sáfránnyal pedig világos-sárgára. Az ászpikknak leginkább ezt a három szint szokás adni. Miután bármilyen szinnel megfestettük, tegyük a levet ujra forrni és lökjünk bele 4 tábla fehér zselatint is. Ha felforrt, vegyük le a tüzről és üssünk bele egy vagy esetleg két nyers tojást. Egy faszéket forditsunk fel (lábaival felfelé) és a négy lábára erősitsünk zsineggel egy nagy, tiszta asztalkendőt; a szék ülésére tegyünk egy tálat, vagy diszes bádog formát. Az ászpikklevet öntsük az asztalkendőbe; a mi belőle mindjárt először lecsurog, azt öntsük ujra vissza a kendőbe, mert az rendesen igen zavaros. A levet egész addig öntsük vissza a kendőbe, mig az alatta lévő formában kristály tiszta, átlátszó folyadék alakjában nem csorog. Ha mind átszürődött a lé, tegyük a formát - vagy a tálat - melyben az ászpik van, használatig hideg helyre. Ha szükségünk van reá, mártsuk az edényt egy pillanatra forró vizbe és gyorsan boritsuk ki. Ez diszitéshez való.