Az irós-tészta

Egy kiló finom lisztet tegyünk deszkára és a közepébe - szokás szerint - csináljunk gödröt; abba tegyünk két pálinkás pohárnyi fehér rumot, félpohár bort, 5 egész tojást, 5 kanál tejfelt, egy kávéskanál sót és annyi lágymeleg-vizet, hogy a tészta sem lágy sem kemény ne legyen, hanem inkább olyan rétes lágyságu. Gyurjuk el jól, három negyed óra hosszáig. Mikor nagyon hólyagzik, lisztes deszkára szép czipó alakban formálva tegyük le. E tésztával lehetőleg hideg helyen bánjunk, nehogy a vaj ellágyuljon benne, fedjük be tállal és fél órai pihenés után, nyujtófával egy ujnyi vastagságura nyujtsuk el. Egy kiló igen friss és nagyon édes irós-vajat, mely egészen kemény és hideg legyen, vagdaljunk késsel apró lapocskákba és rakjuk a tésztára ugy, hogy e vajlemezkék az egész tésztát beboritsák. Miután ezzel készen vagyunk, hajtsuk négy részbe a tésztát és hagyjuk nyugodni ismét negyed óra hosszáig. Ekkor arra ügyeljünk, hogy ne mozditsuk el helyéről a tésztát, hanem ugy nyujtsuk ki egy ujnyi vékonyra és hajtogassuk megint négy rétbe. De éppen azokat az oldalokat, és éppen ugy hajtsuk egymásra, mint először, mert csak akkor lesz szép leveles, ha erre vigyázunk. Az iróstésztát háromszor egymásután kell elnyujtani. A végső nyujtásnál egy ujnyi vastagra hagyjuk és megtüzesitett hegyű késsel szabdaljunk belőle szép, nagy, rézsutos koczkákat, a melyeket felül be kell kenni tojással, de be lehet hinteni czukros mandulával is. A legjobban és egyenlően piritó sütőbe tegyük; de még a legjobb sütőnél is sokkal jobb a kemencze, mert egyik főkellék az irós-tészta sikeréhez a gyors és egyenlő tüznél való sütés.